Wilhelm Heinrich Schüssler 1873 – ban született, Németország északi részén, Oldenburg mellett. Fiatal koráról kevés információnk van, az azonban bizonyos, hogy családjának szerény anyagi körülményei nem engedték, hogy folyamatosan járjon iskolába. Ennek ellenére több idegen nyelvet is megtanult és ezek tanításával tett szert jövedelemre. Viszonylag későn, egyik testvére támogatásával nyílt lehetősége elkezdenie orvosi tanulmányait. Egyetemre Prágában, Berlinben és Párizsban is járt. Érdekes adat, hogy orvosi diplomáját és az érettségit azonos időben szerezte meg.
1857- től kezdett praktizálni Oldenburgban, s már a kezdetektől homeopátiás módon kezelte a hozzá fordulókat. Az évek során szerzett tapasztalatok, vizsgálódásainak, kutatásainak eredményeként azonban hamarosan úgy találta, kell lennie egy másik gyógyító rendszernek, mely kevesebb szert használ és ennek köszönhetően könnyebben átlátható és kezelhető, mint az általa egyébként nagyra tartott homeopátia. Kutatásait, gondolkodás módját befolyásolta a kor több tudósa is, mint pl. prof. dr. Rudolph Virchow, a sejtkórtan atyja. Ő mondta ki először, hogy a „a betegség lényege a sejtek megbetegedése” és ezzel Schüssler doktor is egyet értett.
A különböző sók hiánya vagy egymás képesti aránya zavart okoz a működésben, s így alakulnak ki a betegségek. Ha tehát a sejtekben történő elváltozások okozzák a betegségeket, egyértelmű, hogy azok rendes működéséhez szükséges anorganikus sók pótlásával segíthetjük elő a gyógyulási folyamatot. Fontos azonban tudni, hogy itt nem csak arról van szó, hogy azt pótoljuk, ami hiányzik, hanem egy olyan ingerterápiáról beszélünk, melynek során információ jut a sejtekhez, így azok olyan állapotba kerülnek, hogy az ásványi anyagok táplálékból felvett mennyisége ismét növekedhessen az egészség fenntartása érdekében.
Vérvizsgálatok, boncolások következtek, s ennek a folyamatnak az eredménye a mai is jól ismert 12 ásványi só, melyeket dr. Schüssler esszenciálisnak ítélt. Ez annyit tesz, hogy az ember szervezete nem képes az előállításukra, azokat a táplálékból kell felvegye, s ezt mindenképpen meg kell tegye, mert az élethez nélkülözhetetlenek. A sók között olyan jól ismert ásványi anyagokat találunk, mint pl. a vas, a kálcium, káliumés a nátrium.
A sók elkészítése során homeopátiás módon jártak el; az ásványisót tejcukorban dörzsölik el, majd a homeopátiás gyógyszerkönyvi előírásoknak megfelelően potenciálják és tabletták készítenek belőle. Működésének alapelve, hogy gyakran kell, kis dózisban a szervezetbe juttatni, hogy segíthesse az öngyógyító folyamatokat.
A beteg sejtekhez, melyek nem tudják a nagy molekulájú anyagokat felvenni, kis molekulájú ásványianyagokat juttatunk el, a nyálkahártyán keresztül, melyek így arra késztetik a szervezetet, hogy feltöltsék az ásványi anyag raktárakat.
A dr Schüssler és követői által használt 12 esszenciális ásványi sórendszerén nem sokat kellett változtatni az elmúlt 130 évben. Tökéletesen megállják a helyüket mind a mai napig, sőt, egyre inkább! Nem hatóanyag elvű terápiáról van szó, ezért teljesen mellékhatás mentesen, szelíden képesek segíteni az embereken. A 12 só rendszere könnyen megismerhető és elsajátítható, csak egy kis elszántság és némi gyakorlás szükséges hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.